Eljottem,es megvacsoraztunk.
Sokfele fajdalom volt azelott..
Siras..Minden..
Azt hiszem feltem hogy nem jol van ez igy.De TE tudtad hogy jol van, hogy semmi sem szamit,csak az hogy itt vagyok. VELED!
Atoleltelek..Olyan nagyon jol esett hogy vegre olelhetlek. De megsem tortent ezenkivul semmi.
Talan tul sokat akartal nekem adni egyszerre..es en osszetortem a suly alatt.Akkor is tudtad ezt, megis fajt hogy a testem nemet mondott neked.De nekem jobban fajt...mert nem ertettem hogy a maskor maguktol mukodo dolgok, most miert nem mukodnek. Aztan setaltunk,es ittunk valamit Es mikor hajnalban lefekudtunk,en veled almodtam. Azt almodtam,hogy vegre egyutt alszunk, es atolelsz. Nem tudom leirni azt a gyonyoruseget, amit akkor ereztem amikor kinyitottam a szemem.Ott voltal mellettem,es oleltel..Egeszen reggelig. Olyan halas voltam,hogy a vagy es a valosag igy osszetalalkozott.
Reggel lett.. A fenyek kielesedtek..
Nem ertetted miert megyek el.
Feloltoztem,es kozben alig szoltam hozzad,es te sem tudtal beszelni. Osszetorten altal az ajtoban,mintha kifosztottak volna..es csondesen figyelted hogyan menekulok el Toled es a sajat kudarcom elol. Mint egy elgyotort megvert hadsereg.
Szegyenkezem.....
Pedig ugy erzem nem baj,mert ez igy volt megismetelhetetlenul szep. Megha ennyi volt is.
Evek multak el mire ujra talalkoztunk.
Mert valahogy azt az ejszakat megsem lehetett elfelejteni... Megint atoleltelek,lassan es csendesen.sutan es esetlenul,neha kinlodva,sikertelenul..es nem tudtuk mikor lettek ezekbol a felemas olelesekbol, hosszu gyonyoru szeretkezesek. Mintha viragokkal szornad tele a testem. Nem tudom..Talan amikor elhittem hogy tenyleg itt vagyok,es mar nem megyek el. Ahogy oldodott bennem a felelem, Ugy hittem el hogy nem akarsz bantani,becsapni,sem megkotozni. Csak Szeretni....
Mindenem meg van,
Mi szem szájnak ingere!
Kertem, házam,
Autóm s négy hengere!
Gyerekek, szép feleségem
S nem kicsi a fizetésem!
Mégsem kerek a világom,
Mert hiányzik a Barackvirágom!:-))))
Oh édes szerelmem!
Látod? itt jóformán senki sem ír szerelmeslevelet, csak egymással foglalkoznak!
Én pedig szeretem a hajad, a szemed, hívogató ajkaidat és kivillanó fogaidat. Szeretem arcod minden vonását, hallgatózó pici füleidet és ráboruló fürtjeidet. Szeretem nyakad és vállad és nagyon a kezed, amikor drágán szorítasz és szeretem vadvirágbimbóidat és minden rózsás szirmod. Szeretem még a lábad nyomát is. Oh, nincs szebb dolog a szerelemnél!!! Mondd Istenem, kit szeressek ennyire??????
Erdeilakban én is hálnék,
Ott ZöPöt nem láthatnék,
Ott szivárvány fon boldogságot,
Nap és hold bolondságot...
Játszanak naphosszat
Érzés, lélek nem foszlat...
De jó is lenne,
Lakni abban benne:-)))))))*******
Egy Lány,
Én folyton szerelmes vagyok és mindenkibe, ígyhát beléd miért ne? :-)))
Destroyer,
Sajnos túl fiatalka, osztán messze van. De: miért lenne baj, ha valaki buta (?) (+ kell jegyeznem, hogy a levelét nem olvastam végig, csak néhány sort, s a tizenévesektől kb. ennyit várok), fontosabb, hogy őszinte legyen, szerintem.
Egy Lány,
Nem. Ezért vagyok hetek óta búskomor, emiatt vannak álmatlan éjszakájim. Mer' tuggya kérem, minden szerelmes férfi hülye és unalmas..
- mi a férfiak két hibája?
- amit tesznek, és amit mondanak..
;-)
DESTROYER!
O.K., bocs, tényleg nem olvastam el az elejét. Csak éjjel bekíváncsiskodtam a Tasztalra, és kicsit megpördült a gyomrom attól, hogy gyakorlatilag minden egyes topicban vagy piszkálódás, vagy pedig a nemi élet taglalása zajlik (reméltem ugyanis, hogy írástudó felnőtt embereknek hellyel-közzel akad más megvitatandójuk).
Ráadásul, úgy tűnt, hogy e helyütt még csinosan elegyedik is a két téma. Bár továbbra is így tűnik, de mindegy, nem pofázom bele többé, a ti dolgotok, ha nektek ez a jó…
Nem arról volt szó, hogy az értintett tud arról, hogy public lett a levele?
Akkor meg mi a vita tárgya?
Én is közlök egyet, amit a tizenkét éves unokahúgom kapott.
"KEDVES KATA!
SZERETNÉLEK SZOMBATRA MEGHÍVNI A MCDONALDSBA. AZ ANYAGIAKRA NE LEGYEN GONDOD. SOK SZERETETTEL: PETI".
Erdeilány!
Az elején már elmondtam,de elmondom még1x,hogy:ez a lány nem az én "kedvesem" volt,hanem egy Tamás nevű haveromé.De ismerem személyesen,ha érdekel.Érdekes jelenség!
Erdeilánynak minden erkölcsi alapja megvan arra, hogy mindenki felett állónak képzelje magát! Sőt!
Persze ebbe az erkölcsbe igen sok minden belefér, amitől jobbérzésű emberek hupililát hánynának, de természetesen azt, hogy mi az erkölcsös és mi nem az csak Ő döntheti el.
Érezzétek magatokat porig megtisztelve, hogy ezekről a magaslatokról egyáltalán leereszkedik hozzátok gyarló lények és megmutatja az egyetlen igaz utat.
Mivel már többször felmerült az igény a Törzsasztalozók részéről, hogy szeretnének látni legalább egy képet Erdeilányról, mivel a találkozókon nem vett részt, abban a szerencsében részesülhettek, hogy az egyik legfrissebb fotót van alkalmatok megtekinteni róla: Klikkelj ide és megnyittatik néked!
egy lány,
igen. Van erkölcsi alapom. És ez jó nekem. Ráadásul nem "jobb híján" vagyok ilyen fene nagy erkölcsű.
Na mondd már, legfeljebb nem leszünk barátnők.
DESTROYER!
Nem gondolod, hogy van abban valami végtelenül ... hogy is mondjam finoman... bocs, de nem találom erre a rémségre az úrilányos kifejezést... szóval bunkóságosságos, hogy az egykori - nyilvánvalóan - kedvesed hozzád intézett sorait, szavait így kiszolgáltatod??? Mire ez a levél keletkezett, nyilván történt egy s más. Szóval, ha annyira rémes volt ez a szegény nőszemély, akkor egyáltalán miért "álltál" - vagy mit is tettél??? - le vele a szóba álláson túl??? Vagy, ha mégsem volt szegény olyan rémes, akkor miért demonstrálod itt, hogy mennyire van rádtapadva egy "primitív" nő???
Régóta vallom, hogy egy ember értékét a kapcsolatai minősége is determinálja. Ha neked ez a kapcsolat adta meg a demonstrálható értékedet, akkor sajnállak. De amiatt nem kevésbé, hogy ezt a szegény, egyszerű, ám jó szívű kislányt így kiszolgáltatod. Mert ez a számomra olyan szintre alacsonyít le téged, amely szinten már csak az egyéb érzelemre méltatlan, szánalmas alakok csücsülnek.
A teljesség kedvéért beraknám a vers folytatását. A verset egyébként Espersit Caca részére írta a költő.
________________________
Mint vércsevágy a röpke vadgalambot,
Úgy űzöm a félénk szépséget én.
Mert búfelhős lelkem sötét egén
Valaki szeme fényeket zuhantott
S hallgatva várja most a méltó hangot,
Tudom, ki áldva csügg dicséretén.
S én szétmarcangolom, ha meglelém,
Mint vércsevágy a röpke vadgalambot.
S mely szárnyát fáradtan vonszolja, földön,
Mint ázott és beteg madár vergődöm,
Nem tudván méltón szólni szépségednek.
S várom remegve, mosolyogjon kedved,
Mert jó, ha vergődésemen mulat:
Csak vergődés a méltó hódolat.
________________________
Illetve a meglepetés növelése végett jelzem, hogy József Attilának van még egy ugyanilyen című verse:
______________________
Dícsérlek hát, mig minden erőm itthagy:
A férfiból kiszakadt gondolat vagy,
Hallgatsz, de szól a trombiták szava
S ledől az elzárt Jerichó fala.
Remek városok, puszták és az ég is -
Körülötted van minden s azért mégis
Csak téged lát meg, téged, aki lát.
Éretted volt csak eddig a világ...
Eh, ostoba, nem igy, de lelkesebben,
Mint tűzimádónak vak rengetegben
Áldó hozsánna zengne ajkirul,
Ha körülötte az erdő kigyul!...
Csak vergődés a méltó hódolat: ha
Egy kőre lépsz, az fájdalmunk darabja.
S hogy befejezzem a dicséretet,
Szedjenek nagybetűből TÉGEDET!!
___________________
